whoop it up tonight a good one - B&S

people change and promises are broken
clouds can move and skies will be wide open

Örülök neki, hogy B már nem haragszik azért, ami történt köztem és Nate között. Mi ketten, akrámi is történjék, mindig a legjobb barátnők maradunk, ez már biztos. És most, hogy így belegondolok jó volt Nate-tel, mégha egy kicsit be is voltunk csiccsentve, én akartam... Talán a sok bor miatt felejtettem el Blair-t arra az időre... Megbántam amit tettem, meg nem is... Nate-et is régen láttam már, jó lenne újra találkozni vele, beszélgetni, mint két jó barát, mert néha vele jobban el tudok beszélgetni, mint Blair-rel. Tudom, hogy ez furán hangzik, de ez tényleg igaz... Ma este mindketten pasikat siratunk, én Dan-t, ő Chuck-ot. Nem hiszem el, hogy Chuck ezt tette... Mert szerintem szereti Blair-t... Bár Chuck mindenkit szeret, akihez könnyen hozzáférhet, és Blair elég könnyen beadta neki a derekát. És még Blair is szereti őt... De mi a probléma akkor? Chuck fél, hogy egy kapcsolat bemocskolja a 'hírnevét', és már nem lesz az a Chuck Bass, aki minden lányt kihasznál? Ugyan már...

Sétálás közben megettem a fánkomat, aztán, ahogy szoktam elkezdtem nézegetni a mobilomon a facebook-omat, twitter-emet, meg úgy mindent. Láttam az időt, már 8 perce ott kellene lennem, és még legalább 8 perc, mire odaérek. Remélem B is hozza a formáját, és elkésik, akárcsak én... GG-re is felmentem, hogy megnézzem van-e valami izgalmas kis pletyka ami érdekelne, de semmi új nem volt tegnap óta. Hé emberek nyár van, pörögjön már az élet! Már láttam az 5. utca és a főút kereszteződését, ahol megbeszéltük a találkozót, és B még nem volt ott. Mosolyogva visszafogtam a sietős tempómat, és lassan sétálgatva mentem. A telefonomat visszaraktam a táskámba. Bevettem egy rágót, hogy friss legyen a leheletem, még ha csak a reggelimet és egy fánkot ettem ma. Odaértem a sarokra, Blair még sehol sem volt. Nekidőltem a falnak, újból elővettem a mobilomat, gyorsan felmentem face-re, ugyanazt láttam, mint 8 perccel ezelőtt, így visszatettem a mobilomat a táskámba. Talán két percig vártam még, aztán jött Blair.

-Sziia. - köszöntem, majd megöleltem. - Minden rendben veled? - kérdeztem, Chuck-ra értve, és bár tudtam, hogy azt fogja válaszolni, hogy: 'túltettem magam rajta', megvártam a válaszát. Fura, hogy nem Nate miatt aggódom értem, hanem Chuck miatt...

people change and promises are broken
clouds can move and skies will be wide open

Még meg kell szoknom, hogy reggel, mikor felkelek Chuck kint ül a nappaliban. Fura, hogy testvérek vagyunk, illetve nem vagyunk, de... mindegy. Ma este Blair-rel leszek nappal meg... Azt fogom csinálni, amit minden szombaton, a szobámban ülök, alszok, olvasgatok... A lényeg, hogy a szobámban leszek és max. enni megyek ki. Reggeli közben a Vouge-t olvastam, aztán szokás szerint megköszöntem a reggelit, és felmentem a szobámba, ahol tovább olvasgattam a magazint. Milyen unalmas is lesz ez a nap... És közben Nate-nek kell falaznom, hogy velem van, pedig nem... Jó is lenne, legalább elterelné a figyelmemet Dan-ről... Erik szokás szerint Chuck-al lóg, amióta összeköltöztünk Chuck egy pillanatra sem engedi el az öcsémet. B nem tudom, hogy csinál, de igazából most nem is érdekel. Este jót bulizunk, aztán nálam vagy nála kötünk ki... Általában így szokott ez menni.

Észre sem veszem, hogy hogy elszaladt az idő, már este 8óra van. Reggeli óta nem ettem semmit, és két óra múlva találkozok Blair-rel... Azt sem tudom, hogy mivel ütöttem el az időt, mindegy is, gyorsan lezuhanyozok, hajat mosok, aztán megszárítom... Felveszek egy rövid, dögös ruhát, mert úgy döntöttem, hogy ma elfelejtem Dan-t, ha nem is örökre csak egy kis időre, amíg találok valakit, aki aztán végleg elfelejteti velem... Csak az a gáz, hogy én nem akarok mást, de... mindegy, nem nyavalygok itt. Kisminkeltem magamat, aztán felvettem egy magassarkú cipőt, amiben lementem a konyhába, ahol a lezembe vettem egy fánkot, és egy rágót. Elköszöntem anyuéktól, és már mentem is, hogy találkozzak Blair-rel...