CONRAD; jessica

-------------------------------------------------------------
JESSICAELISABETHCONRAD
-------------------------------------------------------------
"TONIGHT WE'RE GOING HARD, JUST LIKE THE WORLD ID OURS WE'RE TEARIN' IT APART, YOU KNOW WE'RE SUPERSTARS"

És ismét vége a nyárnak. A gondtalan időszaknak, amikor nem kell semmivel és senkivel sem törődni, csak élvezni a szünidőt. A nyár tele volt izgalmakkal, és temérdek sok furcsa, olykor megmagyarázhatatlan érzéssel. Még csak most lett vége, de máris hiányzik. A suli szörnyű. Bár gondolom, mindenki hasonlóképp vélekedik róla. Valójában nem kéne utálnom, hiszen a népszerűek közé tartozom, az elitbe. De a suli iszonyúan unalmas. Szeretnék újra hajnalig bulizni a legjobb barátnőmmel Kathleennel, és pasikat felszedni. Mert ebből állt a nyaram. Sokan ezt találták volna unalmasnak, túlságosan egyhangúnak. Én azonban élveztem. És az iskola megint csak gátat szab annak, hogy jól kitomboljam magam. Nem tudtam tovább elmélkedni, mert az egyik barátnőm, Destiny szólalt meg mellettem.
- Fel kéne szednünk valakit.
Csak félfüllel figyeltem Desre. Úgyis vagy önmagát fényezte vagy a pasikról mondott valamit. Nála főként ez a két téma jöhet szóba. De nem gond, valamilyen szinten én is ilyen vagyok. Nem mellesleg fergetegeseket lehet vele is bulizni. Aztán mikor lassan megemeltem a tekintetem, hogy végre ne a földet bámuljam, az udvar másik végében megláttam a talán legkomolyabb nyári kalandomat Nate Archibald személyében. Abban a pillanatban legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Olyan hirtelen ugrottam fel a padról, melyen ültem, hogy minden bizonnyal még ő is észrevette. Szembeálltam Destinyvel, csak hogy ne lássam Nate-et.
- Milyen órád lesz?
Elég hülyének nézhetett abban a pillanatban több okból is. Az első, hogy engem még sosem érdekelt azelőtt, kinek milyen órája lesz, hiszen elvből nem érdekelt a suli. A másik pedig, hogy Destiny az osztálytársam volt, én pedig jól láthatólag mindezt elfelejtettem. Hihetetlen, de már alig vártam a becsengetést. Ilyen sem volt még...
Hogy felejthettem el, hogy Nate is a suliba jár? Az odáig rendben van, hogy egyszer lefeküdtünk, mert mindketten részegek voltunk. De hogy ötször is?! És utána már mindketten józanok voltunk...legalábbis abból a szempontból, hogy nem ittunk egy kortyot se vagy szinte semmit. De hogy voltam képes azt mondani neki, hogy nagyon élvezem a társaságát, és még senkivel kapcsolatban sem éreztem ilyesmit? Ennyi erővel azt is közölhettem volna vele, hogy "kezdek beléd zúgni, bocs". Ráadásul ezek után pedig szó nélkül ott hagytam a hotelben. Ez volt két hete. És most újra látom. Pont ezt akartam elkerülni, és próbáltam elfelejteni a mi kis légyottjainkat, kvázi őt. A pasik eddig mindig csak egy dologra kellettek, nem is értem, mi történt velem Nate-tel kapcsolatban. Még tényleg nem éreztem soha ilyesmit. Viszont mindkettőnknek jobb lesz, ha elkerülöm ezentúl. Neki azért, mert legalább nem lesz még egy csaj, aki ráakaszkodna, nekem pedig azért, mert nyilvánvalóan ő nem így érez irántam, és túlérzékenységem révén nem tenne jót még egy csalódás. Miért is vagyok én ilyen érzelgős típus? Pedig alapjáraton jól el tudom rejteni emocionális énemet, de ha a szeretetről/szerelemről van szó, sokkal nehezebb féktelennek, zabolátlannak mutatkoznom. Muszáj kerítenem valakit, aki elfeledtetheti velem Nate-et...

( Viki;; 15 - tizenhét;; sweet wildcat;; sophia bush )