MORE;; Alexander

Tárgy: Re: MORE;; Alexander Hétf. Feb. 14, 2011 9:57 pm

ELFOGADVA!
Én már akkor tudtam, hogy imádni fogom az SZJP-d, mikor elkezdtem olvasni ^^ Szóval csak annyit tudok mondani, üdv köztünk és jó játékot (:

Hozzászólások száma : 2 Join date : 2011. Feb. 14.

-------------------------------------------------------------
ALEXANDERDANIELMORE
-------------------------------------------------------------
"Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj."

Töltök egy picit a pohárba. Nem mérem ki, de azért nagyjából tudom, hogy ennyi nekem éppen elég mára. Leülök a kanapéra és kényelembe helyezkedem. Velem szemben a zongora van. Antik darab, ami az enyém, de azt akartam, hogy itt legyen. Sokszor van éjjel, hogy csak úgy játszani akarok és akár egész éjszaka képes vagyok itt ülni és magamba zenélgetni. Megdöbbentő mi? Lassan iszom bele az italba, szinte úgy festhetek, mint egy hülye liba, aki most festi ki a körmét. De nem vagyok kényes. Csupán szeretném élvezni azt, ahogyan az ital szétárad a számban. Ez nem olyan nagy baj, nem? Ma este egyedül vagyok itthon. Anyának és apának fontos megjelenése van az étteremben. Az az átkozott étterem! Mindennek ő a hibája! Ha nem lenne, akkor a szüleim sem veszekednének ennyit és anya sem lépett volna félre. De mit tegyek most? Mit lenne érdemes tennem? Mit kellene tennem? Talán megtartani anya titkát. Azonban én ebben sem vagyok biztos. A hazugságok előbb-utóbb kiderülnek és akkor nagy a gáz. A családom széthullott, akkor, amikor anya először tette meg. Gondolom, nehéz volt ellenállnia a csábításnak. Tudjátok, hogy milyen érzés volt látni őt egy másik férfival? Rettenetes. Szavakkal nem tudom elmondani. Borzalmas. Akkor és ott azt hittem, hogy menten elájulok. Azt hiszem, hogy anya nem tudja, hogy láttam őt azzal a pasassal. Tehát, ezért olyan nagyon boldog néha. Hát nincs lelke? Apa akár bele is halhat abba, ha a szívével szórakoznak! Nem hiszem el. Megint beleiszom az italomba, majd sóhajtok egyet. Úgy érzem, hogy egyenlőre nem mondhatom el apának, de anyának sem. Kétlem, hogy normálisan fogadná. Kezdődne a hülye mentegetőzés, ami szerintem minden kapcsolat hibája. Ha ennyire boldog és ennyire élvezi, akkor nem tudná felvállalni? Szánalmas. Az anyámnak szeretője van, míg az apám teljesen abban a hitben él, hogy a családunk éppen olyan normális, mint a legtöbb család az Upper East Side-on. Ez nem akármi. Feszengve az órára pillantok. Pont most van fél tizenegy. Tehát, nem szólok egy szót sem senkinek sem. Próbálom megtartani a titkot. Eljátszom, hogy boldog vagyok. Eljátszom, hogy szeretem az életemet. Eljátszom, hogy minden rendben van. Mindeközben igyekszem anyára is mosolyogni néha. Nem tudhatja, hogy én tudom a titkát. Nem akarom, hogy tudja. A gondolataimba az egyik szobalány zavar bele. Ez Tiffany, az édes kis szőke. Vonzó lány, de ő csak egy cseléd. Ha nagyon kanos lennék, akkor ő is megtenné, de ez még nem fordult elő velem. Sejtem, hogy neki nem vagyok közömbös. Érdekes, hogy mindig mennyire zavart ez! Ma már annyira nem. Most is csak simán rápillantok. Ő elmosolyodik és megszólal:
- Mr. More, telefonon keresik!
Nincs kedvem senkivel sem beszélgetni. Éppen azt tervezgetem, hogy hogyan kezeljem anya tettét. Nem tehetem, hogy csak úgy elkezdek valami tök másról beszélgetni holmi emberekkel, akik valószínűleg boldogok. Én most nem vagyok az. Gyakorlatilag már hosszú napok óta nem vagyok az. Éjjelente csak zongorázom, nappal pedig élem a kicsit sem átlagos életemet. Bulizni is ritkábban járok. Minden tettem a hangulatomtól függ. Pislogok egyet, majd elfordulok. Leveszem a tekintetemet a szép hölgyről.
- Hozza be a telefont!
Milyen jó, hogy ez már a 21. század. Bár a telefon nem illik bele a házunk díszletébe, mégis csak kellett egy! Manapság már senki sem él telefon nélkül. Pedig néha olyan békés lenne nélküle az élet. Tiffany szépen lassan besétál és átnyújtja a telefont. A mosolya csábító, de egyben vidám is. Elveszi az italomat és az asztalra teszi.

( hmmm;; 14 - 18 - ;; Mr. heartbreaker?;; Ian Somerhalder )